Ott tartottam a múltkor, hogy beindulunk turisztikailag. Hát ezt némileg árnyalta, hogy múlt hétfő reggelre úgy itéltem meg, hogy Botond furcsa bőrsérülései nem túl megnyugtatóak. Ezért ismét nekifutottunk a Mediclinic élménynek. Ismét magas szinvonalú szolgáltatás keretében bebizonyosodott, hogy Botond elkapta a nem túl kellemes ótvar nevű betegséget. Ezért egy antibiotikum kúrára lett fogva (Augmentin). Viszont adtak mellé probiotikumot, ami döbbenetesen jól hatott, mert egyáltalán nem érezte meg a bélpusztitó hatást. A nap nem , de a tenger javasolt volt erre, úgyhohy még aznap Majával kiegészülve futottunk egy beach kört.

Először egy Komettjie nevű csodszép parton voltunk szinte egyedül. A 13 fokos viz sokat megmagyarázott a szerény érdeklődésből. Ezután tmentünk Simon's townba a pingvinek közé, ahol a strandon élnek, itt egy kb. 18-20 fokos vizben már tudtunk végre fürödni is egy kicsit. A gyerekek és én is nagyon élveztem a tengert, és közben a pingók társaságát, némelyik közénk jött vagy úszott.

Kedden ugyanezen kis csapat ellátogatott az oroszlánok parkjába, ahol elég szép mennyiségű állat van. Sajnos brutális meleg volt, igy leginkább heverésztek az árnyékban az attrakciók, de azért egy Edina nevű példány látott némi fantáziát a megevésünkben, szerencsére a dupla kerités megállitotta. Utána még megtekintettük a majmok világát kiegészitő jelleggel, ők legalább élénkebbek voltak. Egy fagyival azért sikerült kárpótolni ami kimaradt.

Szerdán sikerült ismét Olgával kicsit haladni az üzleti tervezésben, ami nekem külön öröm. Délután de inkább este pedig kimenőt kaptam, hogy Dáviddal és Gabival megünnepeljük Dávid születésnapját. Ez nagyon jól sikerült többek között Gabi remekbe szabott rakott krumplijának köszönhetően. 

Csütörtökön Botival városnéző napot toltunk, ebbe többek között volt az itteni óriáskerékre felülés, illetve egy öbölbeli csónakázás. Hazafelé még sikerült egy helyi dugóba belekeveredni, ezt ne pesti hanem mondjuk nyugat-európai mércével kell elgondolni. 

Másnap újra bementünk a belvárosba, de már ottalvósra, Ildikóéknál tettük le a kocsit, és onnan kirándultunk először a várba, majd onnan a klasszikus double decker buszos túrára váltottunk. Mindeközbe brilliáns pizzát ettünk a Green marketnél, ahol valamiért az étterem tulajdonos hölgy elementáris igényt érzett Botival való táncolásra. Végül beállitotta zenélni is Botit, azt hiszem Botinak ez lehetett a legnagyobb élmény amikor ő zenélt a fokvárosi turistáknak. Este szuper Braiozás Robiékkal, ez az itteni grill, aztán világmegváltó beszélgetés azzal a két emberrel, akik megvalósitották nagyon sokak álmát, kijöttek két kisgyerekkel azért, hogy széles mosolyban nőjenek fel a gyereke. Mindig mondom neki, ti nem itt éltek x éve, ti itt nyaraltok életvitelszerűen.

Reggel hatkor, ez otthon öt, rendkivül kedvesen ébresztettek a gyerekeik, Ezután irány a nagybani zöldségpiac, rajtunk kivül még egy fehér ember láttam, pedig van akkora mint az itthoni. Ezután elindultunk egy ismerős tinivel kiegészülve a Lion's head nevű hegy megmászására. Bár nem túl magas, de az utolsó harmada hardcore mászás annak aki nincs hozzászokva. Ildikóék bevállalták az összes gyereket, és én Katival megmásztam. Óriási élmény volt, bár a tömeg miatt sokkal tovább tartott. 

Vasárnap pedig elmentünk Botival a milnertoni bolhapiacra, aki kap tőlem valamit az jó eséllyel innen lesz. Utána Melbokstrandon próbáltuk ki hátha melegedett a viz, talán 15 fölé ment de 16 nem volt. Mindenesetre több ismerős is volt, Ildikóék is befutottak, úgyhogy jó buli lett a végére. Sajnos szerdán indulunk haza, hát finoman szólva nincs honvágyam, és Boti is jelezte, hogy nem kell hazamennünk, elég ha a család maradék része is idejön. :-)

Ez a hét pörgősen kezdődött, próbáltam behozni a heverészés általi lemaradásunkat turisztikailag. Hétfőn Botival bementünk a belvárosba, ami innen 40 km, egy óra. Először is bepusztitottunk egy igazi frisse sütött kézműves muffint facsart narancslével, majd meglátogattuk a Company's Garden-t, ami egy kert a belváros szivében. A szokásos mókusok mellett volt szerencsénk madarakhoz és egy békés patkányhoz is. MIndenesetre Botit alig lehetett elrángatni onnan. Ezután megpróbáltunk még egy megbizást teljesiteni Pestről, de az nem sikerült, ellenben Botinak be kellett igérnem egy double decker buszozást, esélyesen holnapra. Utána úgy elfáradtunk, hogy Boti hazafelé elaludt a kocsiban pedig mostanában már nem szokása.

 Keddre már nem is nagyon emléksze, talán edzettem egyet, illetve mintha fagyizni vittem volna Botit és Mayát, Olgának meg Marcinak meg hoztunk. Szerdán megleptük a lányokat némi nőnapi virággal reggel, de nagyon, mert ebben az országban ezt nem igazán ünneplik, úgyhogy el kellett magyarázni a virág okát is átadásakor.

Csütörtökre újra összeszedtük magunkat egy ütős túrára. Reggel elindultunk Hout Bay felé Mayával kiegészülve, hogy megnézzük a Worlds of Birds nevű zseniális állatkertet. Úgy kell elképzelni a dolgot, hogy a legtöbb ketrecbe be lehet menni, jópár esetben pedig tapizni is lehet az állatokat. A csúcspont a cerkóf majmok ketrece (lehet nem igy hivják őket, picik és pofátlanok), akik konkrétan rámásznak mindenkira, és a zsebeinkben turkálnak némi ennivalóért. A helyre rászánt 3 óra a fele terület bejárására sem volt elegendő, de meg is fáradtunk addigra rendesen. Ezután egy közeli farmon folytattuk barangolásunkat, ahol a kertészkedést okitották, nem túl átütő sikerrel. Ennek végére már csak a dugó maradt volna hazáig, ami helyett a közelben lakó Ildikóékat választottam. Igy egy medencés, vacsorás, sztorizós este lett hála nekik, este 8-kor távoztunk. Hazafelé még leadtam Mayát Dávidnak, majd abszolváltam itteni első gyorshajtásomat is, amiről majd Dávidot fogják értesiteni traffipax fotó formájában.

Pénteken ügyintézős, bevásárlós napot tartottunk, segitettünk Maya másnapi szülinapi tortájának elkészitésében, egy újabb barátját megismerve mindeközbe Olgának. Szombaton viszont Dáviddal és Gabival össznépi túrára mentünk, amiben volt gepárdsimogatás, és egy igazi helyi piac meglátogatása is. Dávid elvitte a gyerekeket a zsúrra, én pedig kimenőt kaptam egy borászatba, ahol megint büntető finom evés ivás volt. Estére kibeszélgettem magamat Dáviddal és Gabival, úgyhogy megint nem töltöttük hiába az időt.

A mai napon egy edzés után Botival meglátogattuk először a helyi zöldséges piacot, de utána a bolhapiacot is, amin mi voltunk a fő attrakció, tekintve, hogy oda nem nagyon járnak turisták. Bár igazán hasznos dolgokat nem sikerült venni, az élőzenés hangulat, és hogy mindenki afrikanszul szól hozzánk, nagyon rendbe volt. Most még lehet csinálunk valamit estig de ha nem akkor kipihenjük a hetet. A jövő hétre jobbnál jobb terveink vannak, úgyhogy érdemes rá-ránézni a fotógalériára, amit folyamatosan bővitek. Kitartást mindenkinek odahaza, visszük ezt a nyarat haza is.

Ott tartottam, hogy hétfő van és megyünk Maya születésnapjára. Hát ez nem igy történt, mivel Boti lebetegedett, hőemelkedés, hasmenés, igy itthon maradtunk. Nekem is beindult a torokfájásom, úgyhogy pihenősre vettük. Este azért kicsit jobban mi is felköszöntöttük Mayát, énekeltünk neki. Szerencsére ő és a többi vendége mind el tudott jutni a bulijába, a képekből és a beszámolóból itélve jól sikerült.

Kedden rápihentünk a betegségeinkre. Szerdán megint nagyobb élet volt a házban rendezvény miatt, ezért késztetést éreztem, hogy önállósitsuk magunkat és felvegyem a kölcsönautót. Sajnos délre belázasodtam kicsit, de összekapartam magamat hogy eljussak Dávidnak hála Überrel hozzá. Szerencsére egy brutál házipálinkával fogadott ami úgy tűnt kigyógyit egy pillanat alatt. Ráadásul régi barátja, üzlettársa és volt szomszédja Deon is ott volt, akivel 8 év után ugyanolyan baráti módon örültünk egymásnak. Neki nagyon durva elmúlt évei voltak, felesége meghalt, rajta diagnosztizáltak rákot, de életigenlése nagyon meghatott. Megint jót beszélgettem Dáviddal.

Csütörtökön sajnos nem lettem jobban, ezért elhatároztam, hogy orvos felé mozdulok. Beszéltem az otthoni biztositóval, de másfél óra alatt kitalálták hogy menjek bárhová és majd utólag elszámolunk. Ugyan lelkesen leedzettem egy kardio jellegűt hétfőn és csütörtökön is, de inkább kihozta a betegséget gondolom az általános fáradtságom miatt. Amit eddig nem irtam, Olgával nagyon sokat beszélgetünk magán és üzleti dolgokról, nem adja könnyen fel az álláspontját, de rajta vagyok hogy új nézőpontot hozzak be, mert úgy érzem ez kell most.

Pénteken elmentünk Botival a helyi medical centerbe, ez kb. a mi sztk-nak fele meg. Ott indult hogy a parkolóból kis golfkocsin vittek a bejárathoz, mert ne csámborogjon a T. Páciens a parkolóban gyalog. A betegfelvételre 5 perc alatt sor került, ahol is kezembe nyomtak egy ivet töltsem ki, addig jöhet a következő. Kitöltés, és leadás után újabb 5 perc múlva értem jött az orvos, aki a következőt tette:
- leültetett a vizsgálóban és végighallgatta a panaszt. Feltett pár kérdést, minden fontos részletre.
- alaposan kivizsgált, nem csak torok, felfektetett pulzus, hőmérséklet stb.
- visszaültetett, és pontosan elmagyarázta hogy mi bajom, az mennyire súlyos stb.
- felirt 4 dolgot, mindegyiket elmondta miért ajánlja, mit csinál, hogy kell szedni stb.
- lerajzolta merre van a gyógyszertár. közben megemlitette milyen szép Budapest, és hogy menjek el a Krüger nemzeti parkba.
- a patikában természetesen még egyszer elmondtak mindent, és minden gyógyszerre rá van nyomtatva az adagolása, kinek irták fel, ki irta fel stbstb.

Miután még sokáig hatása alatt voltam a történteknek kiderült, hogy ez itt az átlagos kerületi mediclinic szinvonal. A luxus magán nem ez, ide érvényes a normál betegbiztositás amit itt nem kötelező de nem drágább mint a mi tbnk. Vagy itt tudnak valamit nagyon, vagy otthon lopnak de lendületesen az eüben is.

Szombaton nagy rendezvény volt megint a házban, szerencsére sok magyarral is, akik mind egy-egy érdekes sors itt. Kedvencem Laci bácsi, a svéd-osztrák-magyar volt, aki nyaralni és golfozni jár ide, és átlagon felül elért anyagi, sport és magánéleti eredményei ellenére a legszerényebben adta elő magát.

Vasárnap pedig Ildi és Robi nevű barátai jöttek Olgának két darab Botihoz hasonló korú leány gyermekükkel. Egészségügyi és egyéb gondok miatt gondoltak egy nagyot és kijöttek ide Fokvárosba, ahol sikerült munkát szereznie Robinak és azóta itt élnek legnagyobb megelégedésükre. Olyan ritka vidám és nyitott két embert ismertem meg bennük. Remélem még velük is fogok még találkozni. Holnaptól tervezzük a lendületesebb turistáskodást, ami bizom benne a fényképek terén is jelentős változást fog okozni.

Terveim szerint hetente szeretnek egy bejegyzest irni arrol, hogy mikent telik az ido es az eletunk itt Fokvarosban.

Indulas: 24 oras utunkra kedden indultunk. Az elso repulon ebren voltunk vegig Dubajig, finom etkek es kedves szemelyzet tarsasgaban. Leszallas utan derult ki hogy mintegz 5 orank van a kovetkezo gep indulasaig. Akarmilyen nagy is a repteruk, ennek eltoltese nem volt egyszeru. Szerencsere meg eg gyerekjatszoter is van ott, de az utolso 2 ora gyilkos volt hajnalban. A masodik gepen mar szinte vegig aludtunk, a sztyuvik azert letettek nemi snacket mellenk ugyhogy ehen nem maradtunk. Ez a masodik etap 9.5 ora volt, szerencsere nem ultek melletunk a harmas ulesben. Gyonyoru nyari idoben szalltunk le Fokvarosban szerda delben.

Megerkezes: leszallas utan Olga erkezett elenk a 2 gyermekkel, remek pillanat volt. A hatosag azert nem felejtette el kifizettetni velem a 8 evvel ezelotti vizumtullepesemet, majd utana meg csomag ellenorzesre is kivettek, szerencsere azon atmosolyogtam magunkat, pedig volt par kolbasz a borondben amit kidobattak volna. A repterrol egy kedves hazasparhoz mentunk, akik nyaralgatni szoktak erre, naluk 2 hideg sorrel erkeztem meg testben. Este ledoltunk es masnapig aludtunk mint a babuk.

Elso nap: Olga rogton elsistergett a ket gyermekevel a varosba, merthogy mi a varos szelen lakunk Durbanville-ben, ami uszkve 40 km a centrumtol. Boti rogton feltalalta magat, raadasul, kezdek jonni csaladok, merthogy Olga kulonbozo programokat szervez a hazban. A helyi mosolygos mentalitas miatt konnyeden integralodtunk a programba, de azert meg pihentunk is. Delutan felbukkant David is, aki kisebbik gyermekevel meg velem megmutatta uj otthonat. Boti addigra mar Mayaval olyan jol eljatszott hogy nem volt szivem elragadni onnan. Megismertuk Gabit David uj parjat is.

Masodik nap: Penteken egy bator turara vallalkoztunk Hout Baybe, ahol Olga es uzlettarsa tartott babahordozo kendo bemutatot. Mi addig a kertben jatszottunk, ami csodalatos kornyezetben volt, ez meg itteni viszonylatban is draga elegans hely. Sajnos Marci kicsit kidolt hanyos sztori miatt, ugyhogy lemondva a nap tobbi reszet hazavergodtunk, igaz elotte azert a tengerparton megneztuk hogy tenyleg jeghideg-e a tenger itt. Tenyleg. :-)

Harmadik nap: David felnyalabolt a gyerekekkel, es elmentunk egyreszt a munkahelyere, ami a sajat cege. Masreszt kirandultunk egyet Stellenboschba egy borfarmra, ami felnotteknek es gyerekeknek egyarant jo szorakozast ad. Remek etelek es faradt gyerekek tarsasagaban tavoztunk, meg kell hagyni Del-Afrika a szolgaltasok hazaja, eszmeletlen kifinomultan szolgaljak ki mar az atlagembert is. Az arak kozelitik az itthoniakat mar sajnos, de a termekek es a szolgaltatasok minosege messze magasabb. 

Negyedik nap: vasarnap vegre haboritatlan pihenest valasztottunk. Csak vasarolni mentunk el, illetve most eloszor vezettem autot. Dobbenetes, hogy atszokni a baloldali kozlekedesre 3 nap kb., majd visszaszokni az otthonira kb. 3 het lesz. Olga Honda Insightja nagyon baratsagos auto, ha cserelem a prelit, idealis lenne csaladhoz. Estere megprobaltam a hazimunka egyre tobb szeletebe besegiteni Botival, hiszen nem keves feladat adodik egy ekkora hazban ennyi lakoval.

Ma pedig Olgaek ismet eltuztek ugyet intezni, Maya is visszatert az apas hetvegejerol, raadasul szuletesnapja is van. Ugyhogy delutan unnepelni megyunk, es remelem estere mar a kolcson autot is birtokba vehetem (szamitogep, net, mobil, penzvaltas stb. mar megtortent) annak erdekeben, hogy meg rugalmasabbak tudjunk lenni. Szerencses ember vagyok ilyen baratokkal.